Az Európai Bizottság ma új szabályokat terjesztett elő annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyan lehessen kezelni a pénzügyi piacok rendszerszintű piaci infrastruktúráival, az ún. központi szerződő felekkel kapcsolatban jelentkező esetleges problémákat.
A központi szerződő felek közvetítőként járnak el különféle pénzügyi eszközök, többek között kötvények, részvények, származtatott termékek és tőzsdei áruk (például mezőgazdasági termékek, olaj és földgáz) adott ügyleteinek egyszerre mindkét oldalán. Döntő szerepük van a pénzügyi rendszer kockázatainak és szövevényességének csökkentésében. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a pénzügyi vállalkozások és a végfelhasználók – például a vállalkozások – kezelni tudják üzleti kockázataikat. Nagyságrendjük és jelentőségük Európában és globálisan is csaknem megkétszereződött, mióta a G20-ak a válság után kötelezettséget vállaltak arra, hogy a szabványosított tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket központi szerződő feleken keresztül számoltatják el. A világ 500 billió EUR-s derivatívaszerződés-állományának nagy részét 17 európai központi szerződő fél számolja el.
Az uniós központi szerződő felek már ma is magas szintű szabályozási előírások hatálya alá tartoznak, amelyeket az európai piaci infrastruktúra-rendelet vezetett be (lásd: MEMO/12/232). Nincsenek ugyanakkor uniós szintű szabályok meghatározva arra a valószínűtlen esetre, ha a központi szerződő felek nehéz helyzetbe kerülnének, vagy csődbe jutnának, és ezért rendezett helyreállításuk vagy szanálásuk válna szükségessé. A ma elfogadott javaslat célja, hogy helyreállítási és szanálási keretet biztosítson a pénzügyi rendszer szempontjából rendszerszinten fontos központi szerződő feleknek. Ezáltal biztosítani fogja a központi szerződő felek kritikus funkcióinak megőrzését és a pénzügyi stabilitás fenntartását, továbbá hozzájárul annak elkerüléséhez, hogy a csődbe jutott központi szerződő felek szerkezetátalakításának és szanálásának költségei az adófizetőket terheljék.
Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke, a pénzügyi stabilitásért, a pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért felelős biztos így nyilatkozott: „A javaslat megerősíti Európa pénzügyi rendszerét és az adófizetők védelmét, mivel biztosítja, hogy kezelni tudjuk a nehéz helyzetbe kerülő központi szerződő feleket. Ez azért fontos, mert a központi szerződő felek kritikus feladatot töltenek be pénzügyi rendszerünkben: hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalkozások kezelni tudják kockázataikat. A javaslat kiegészíti a származékos piacok tekintetében a válság után bevezetett szigorúbb szabályozást.
Jyrki Katainen, a munkahelyteremtésért, a növekedésért, a beruházásokért és a versenyképességért felelős alelnök így nyilatkozott: „A központi szerződő felek határokon átnyúlóan működnek, és alapvetően hozzájárulnak a pénzügyi rendszer kockázatainak csökkentéséhez. A megfelelő szabályokkal fel kell készülnünk ugyanakkor arra az eshetőségre – akármilyen kicsi is a valószínűsége –, hogy a központi szerződő felek is csődbe juthatnak. A mai javaslat fontos szerepet játszik a pénzügyi rendszerünkbe vetett bizalom megerősítésében.”
A pénzügyi válság során egyértelműen kiderült, hogy akár egyetlen jelentős pénzügyi intézmény csődje a teljes pénzügyi rendszer működését veszélyeztetheti, és a gazdaság egészében visszafoghatja a növekedést. Az európai hatóságokat ezért megfelelő hatáskörrel kell felruházni annak érdekében, hogy a központi szerződő felek csődje esetén közbeavatkozhassanak, és rendezett módon kezelhessék a helyzetet.
A javaslat legfontosabb elemei
A központi szerződő felek tekintetében a javasolt szabályok nemzetközi standardokon alapulnak, és ahhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaznak, mint amilyeneket a bankok tekintetében a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv ír elő. A központi szerződő felek tevékenysége azonban jelentősen eltér a bankokétól, ezért a javaslat e rendelkezéseket a központi szerződő felek nemteljesítés-kezelési eljárásaihoz és működési szabályaihoz igazítja, különösen annak meghatározása tekintetében, hogy miként kell megosztani a veszteségeket.
A javasolt szabályok értelmében a központi szerződő feleknek és a hatóságoknak fel kell készülniük a problémák felmerülésére, azok elhárítása érdekében korán be kell avatkozniuk, és szükség esetén közbe kell lépniük.
Felkészülés és megelőzés
A javasolt szabályok olyan helyreállítási tervek készítésére kötelezik a központi szerződő feleket, amelyek intézkedései megoldást jelentenek arra az esetre, amikor az esetleges pénzügyi nehézségek az európai piaci infrastruktúra-rendelet szerinti nemteljesítés-kezelési források és egyéb követelmények útján nem kezelhetők. E nehézségek közé kell érteni a központi szerződő fél klíringtagjainak csődjét, valamint a központi szerződő fél egyéb okokból, például csalás vagy kibertámadás miatti felmerülő saját kockázatait és veszteségeit is. A helyreállítási tervek megfelelőségét a központi szerződő fél felügyeleti hatósága ellenőrzi.
A központi szerződő felek szanálásáért felelős hatóságoknak (vagyis a szanálási hatóságoknak) olyan szanálási terveket kell készíteniük, amelyek a központi szerződő felek csődje esetére szabályozzák azok szerkezetátalakítását és kritikus funkcióik fenntartását.
Korai beavatkozás
A korai beavatkozás révén a pénzügyi nehézségek kezelése már felmerülésük pillanatában megkezdődik, vagyis a problémák elháríthatók. A központi szerződő felek felügyeleti hatóságai egyedi hatáskörükben beavatkozhatnak a központi szerződő felek műveleteibe, ha a központi szerződő felek életképessége kerül veszélybe – de még a csőd beállta előtt –, vagy ha azok tevékenysége a pénzügyi stabilitást veszélyezteti. A felügyeleti hatóságok azt is előírhatják a központi szerződő fél számára, hogy helyreállítási terve keretében tegyen meg bizonyos lépéseket, vagy módosítsa üzleti stratégiáját, vagy jogi vagy működési struktúráját.
Szanálási hatáskörök és eszközök
A központi szerződő felek a Pénzügyi Stabilitási Tanács iránymutatásának megfelelően szanálás alá kerülnek, ha csődbe jutnak, vagy valószínűsíthető csődjük semmilyen magánszektorbeli alternatíva révén nem hárítható el, és csődjük ellentétes a közérdekkel, vagy veszélyezteti a pénzügyi stabilitást. A központi szerződő felek az említett feltételek nem teljesülése esetén is szanálás alá kerülhetnek, ha a további helyreállítási intézkedések veszélyeztethetik a pénzügyi stabilitást.
Nemzeti hatóságok közötti együttműködés
A központi szerződő felek jellemzően határon átnyúlóan működnek, a legnagyobbak nemzetközi szinten. A hatóságoknak ezért határon átnyúlóan együtt kell működniük a hatékony tervezés és szükség esetén a rendezett szanálás érdekében. A javaslat minden egyes központi szerződő fél esetében úgynevezett szanálási kollégiumot hoz létre, amelynek tagjai az érintett hatóságok, ideértve az Európai Értékpapírpiaci Hatóságot (ESMA) és az Európai Bankhatóságot (EBH) is.
Az európai piaci infrastruktúra-rendelet szerinti kollégiumoknak és az újonnan létrehozott szanálási kollégiumoknak közösen kell elvégezniük az e rendeletben előírt feladataikat. Az ESMA elősegíti a közös fellépéseket, és szükség esetén kötelező erővel bíró közvetítőként jár el.
A rendelettervezet most az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elé kerül jóváhagyásra és elfogadásra.
Háttér-információk
Az Európai Bizottság 2012. október 5. és december 28. között nyilvános konzultációt tartott a nem bank intézmények esetleges helyreállítási és szanálási keretéről. Főként a központi szerződő felek, a központi értéktárak és a biztosítók vonatkozásában kért véleményeket a helyreállítási és szanálási intézkedések szükségességéről. A konzultáció összességében rámutatott, hogy a hangsúlyt a központi szerződő felekkel kapcsolatos uniós szintű helyreállítási és szanálási szabályok kidolgozására kell helyezni. A fellépés szükségessége melletti kényszerítő érvként merült fel, hogy végre kell hajtani a szabványosított tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolására vonatkozó G20-as kötelezettségvállalást.
Nemzetközi szinten a G20 vezetői jóváhagyták ugyanis a Pénzügyi Stabilitási Tanács által kialakított azon megközelítést, amelynek keretében átfogó és megfelelő helyreállítási és szanálási eszközökkel kell kezelni a pénzügyi rendszer azon kockázatait, amelyeket a globálisan rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmények (bankok, pénzügyi piaci infrastruktúrák, biztosítók stb.) csődje okozhat. Emellett a Fizetési és Piaci Infrastruktúra Bizottság (CPMI) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) iránymutatást dolgozott ki a pénzügyi piaci infrastruktúrákra – köztük a központi szerződő felekre – vonatkozó helyreállítási tervekről, a Pénzügyi Stabilitási Tanács pedig további iránymutatást adott az eredményes szanálási rendszerek főbb sajátosságait meghatározó dokumentumának az olyan pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozó alkalmazásáról, mint a központi szerződő felek. Ezeket az iránymutatásokat a Bizottság javaslata is tükrözi.
A szanálás témakörében folytatott tágabb munka
A bankok és a központi szerződő felek körén kívül eső pénzügyi intézmények kapcsán még nem ért véget az elemző munka a helyreállítási és szanálási intézkedések szükségességéről. Ez a pénzügyi válság alatt szerzett tapasztalatokra vezethető vissza, amelyek alapján az említett intézmények tekintetében nem olyan sürgős az intézkedések kidolgozása. Az érintett ágazatok gazdasági és pénzügyi kockázatának alakulását figyelembe véve azonban a jövőben szükség lehet ilyen intézkedésekre.
A biztosítók esetében a G20 keretében folytatott tágabb körű nemzetközi munka meglehetősen korai szakaszban van. Európában az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) megkezdte az e területet érintő nemzeti helyreállítási és szanálási gyakorlatok és fejlemények alapos, összehasonlító és széles körű felülvizsgálatát, amelynek eredményeiről 2017 első felében kíván jelentést tenni. A Bizottság e jelentés alapján az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal és a releváns érdekelt felekkel szoros konzultációt fog folytatni a további lépésekről.
Főbb adatok
2015-ben a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek 493 billió USD értékű globális piacának több mint 50%-át központilag számolták el, központi szerződő felek útján. Ez az arány csaknem kétszerese a 2009. évi G20-as kötelezettségvállalás előttinek. Ma már az új tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek átlagosan 70%-át lehetne így elszámolni.
A pénzügyi rendszer megerősítése Új uniós szabályok a központi szerződő felek helyreállítása és szanálása tekintetében
